|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 6 találat | lapozás: 1-6 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Ferenczy Géza 1994. augusztus 18.Vargyason Árpád-kori leletet találtak egy mészgödör ásásakor, egy rovásírásos kőoszlopot. A rovásírás megfejtésére Ferenczy Géza a helyszínre utazott. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./2004. április 14.Zepeczaner Jenő harminc éve, 1974 óta vezeti a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumot. Zepeczaner 1964-ben érettségizett Szovátán, 1969-ben végzett Kolozsváron a Babes–Bolyai Tudományegyetem egyetemes történelem szakán, vizsgadolgozatát a két világháború közötti egységes európai, pán-európai mozgalmakból írta. A hetvenes évek elején Ferenczy Géza volt a múzeum igazgatója. A múzeumnak nagy veszteséget jelentett az, hogy a levéltári anyag (Udvarhelyszék levéltára a 20-as években Kolozsvárra került) maradványait Csíkszeredára, a megyeszékhelyre vitték. Gyűjteményeit tekintve a székelyudvarhelyi múzeum Erdély második legrégebbi ilyen létesítménye, a nagyenyedi múzeum előzi meg a sorban. A kollégiumok gyűjteményei mellett többféle kategóriában kerültek tárgyak a múzeumba: néprajzi gyűjtemény mellett kegytárgyak, éremgyűjtemény, de ritkaságok is találhatók, mint például adományozók vagy fenntartók címerei. A múzeum gondozása alá tartoznak a helyi neves írók, költők hagyatékaiként felfogható gyűjtemények, többek között a Tompa László- vagy a Tamási Áron-emlékszoba. A múzeum 1986-tól a csíkszeredai múzeum alegységeként működött, egészen 1994-ig. Múzeumi tárgy vásárlására soha nem volt elkülönített, beruházási pénz, idén először szavazott meg a tanács 700 milliót a múzeumnak. A kilencvenes évek elején alakult meg a Haáz Rezső Alapítvány, mely a támogatások megpályázásánál kap szerepet. Ilyen támogatások révén jöhetnek létre különböző rendezvények, kiadványokat adhatnak ki – ilyen az Erdélyi Magyar Restaurátor, vagy a Múzeumi Füzetek, vagy a sorozatok (pl. Kovács Piroska Orbán Balázs kapui című könyve), illetve katalógusok (például egy tavalyi kiállítás alkalmára késztett, Az udvarhelyiek kávéznak című kiadvány). /(bb): Zepeczaner harminc éve a múzeumnál. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 14./2013. október 11.Új lap ErdővidékenErdővidéki Hírlap címmel új közéleti hetilap látott napvilágot, az első szám tegnap jelent meg. A szerkesztők megfogalmazott szándéka az elődök nyomdokain haladva bemutatni a kistérség jelenét a maiaknak, meg a jövőben a múlt iránt érdeklődőknek. A kimondott Erdővidék mellett kiterjesztik felségterületüket Hidvégre, no meg az Olton túlra, a Brassó megyei magyarlakta településekre: Apáca, Ürmös, Ágostonfalva és Alsórákos. Szándékuk az Erdővidék-tudat, az összetartozás, a szülőföldhöz való ragaszkodás erősítése. Vallják, az újság pártlap: az erdővidéki magyarság pártján áll. A vidék jeles szülötte, Egyed Ákos akadémikus Kriza Jánostól kölcsönzött címmel, Erdővidék az én hazám című beköszöntőjével mutat rá a térség történelmi, kulturális, szellemi gazdagságára. A lapot a Tortoma és Sámán kiadó a Ferenczy Géza Egyesülettel partnerségben adja ki. Főszerkesztője Lázár Zoltán kommunikáció szakot végzett fiatal, főmunkatársai: Benkő Levente történész, közíró, a Háromszék volt munkatársa, a kolozsvári Művelődés folyóirat szerkesztője és Szabó Gyula Jenő tapasztalt újságíró. A térségben 1997-től működik az Erdővidék regionális hetilap, s tavaly novemberben múlt ki a 2008 májusában indított Vidékünk című hetilap. (szekeres) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. február 21.Az impériumváltás évei Háromszéken (1918–1920)1918 végén a Székelyföld volt az a régió, ahol a román hatalomátvétel a legkorábban bekövetkezett. Az impériumváltás és az azt követő román berendezkedés eseményei ma már egyre több helytörténeti munka tárgyát képezik. A magyar, illetve a román történetírás eltérő viszonyulása az impériumváltás történetéhez, a gyakran felbukkanó sztereotípiák, mítoszok szükségessé teszik a majdnem száz évvel ezelőtt lezajlott események további kutatását. A budapesti események, az őszirózsás forradalom, illetve a fegyverszüneti tárgyalások híre a háromszéki közvéleményt is izgalomba hozta. 1918. november 3-án megalakult Háromszék Vármegye Nemzeti Tanácsa, melynek elnöke dr. Király Aladár főispán, a titkára pedig Zayzon Ferenc főgimnáziumi tanár lett. A következő napon a vármegyeházán megtartott népgyűlésen döntés született a vármegyei tanács kiegészítéséről 35 taggal, valamint a nemzeti tanácsok megalakításáról járási szinten. Ezek a következők voltak: I. Kézdivásárhely, elnök: dr. Silveszter Ferenc gimnáziumi tanár; II. Kézdivásárhely járás, Megyaszay Mihály felsőcsernátoni református lelkész; III. Orbai járás, Szombathy István; IV. Nagyborosnyói szolgabírói kirendeltség, Kovács Árpád református lelkész; V. Sepsi járás, dr. Kiss Árpád ügyvéd; VI. Nagyajtai járás, dr. Ferenczy Géza. (Székely Nép – továbbiakban SzN –, 1918. nov. 6.) A hazatérő katonák, a háborús évektől megviselt lakosság egy része megpróbálta kihasználni a zavarodott helyzetet, így egyre több fosztogatásra, összetűzésre került sor, főleg a falvakban. Veszélyes helyzet alakult ki Előpatakon és Árapatakon, ahol a két falu román lakossága november 6-án és 7-én több embert megtámadott és kirabolt. (SzN, 1918. nov. 9.) A Háromszéki Nemzeti Tanácsnak, amelybe korábban több görög-keleti lelkészt is bevontak, gyors és erélyes intézkedések révén – 1918. november 6-án a vármegye területén statáriumot rendeltek el – sikerült a helyzetet normalizálnia. November 10-én megalakult a nemzetőrség első két százada. Ugyanakkor a nyugalom fokozottabb biztosítása érdekében a Nemzeti Tanács lovas őrjáratok felállítását is elrendelte. Az 1918. november 13-án Belgrádban megkötött katonai konvenció, mely előírta, hogy a magyar kormány köteles kiüríteni a Szamos folyásától keletre, valamint a Maros vonalától délre eső erdélyi és bánsági területeket, valamint Bácskát és Drávaközt, nyilvánvalóvá tette, hogy a román megszállás elkerülhetetlen. Az első román egységek már november 12-én kezdtek beszivárogni Székelyföldre. A Kézdivásárhelyi Nemzeti Tanács november 18-ai jelentésében arról számol be, hogy a határ román oldalán nagyszámú haderőt vonultattak fel, és időnként román járőregységek jelennek meg magyar területen. A magyar kormány csak november végén tett néhány erőtlen lépést a román egységek beszivárgásának megfékezésére, így több erdélyi városba, köztük Sepsiszentgyörgyre karhatalmat rendeltek. Ezek az intézkedések azonban nem bizonyultak eredményesnek. A Miniszteri Fegyverszüneti Bizottságnak küldött jelentés szerint Szentgyörgyön már a magyar lakosság körében is toborzott a román hadsereg, természetesen eredménytelenül. (Raffay Ernő: Erdély 1918–1919-ben, Magvető Kiadó, Budapest, 1987, 135–140., 336.) Többen követelték, hogy a Nemzeti Tanács még a románok bejövetele előtt ürítse ki a katonai raktárakat, és az ott felhalmozott értékeket árusítsa ki a lakosságnak, az innen származó bevételt pedig fordítsa a nemzetőrség fenntartására. Az őszirózsás forradalom egyik következménye volt a szociáldemokrata mozgalom megerősödése is. November 14-én a Szociáldemokrata Párt sepsiszentgyörgyi tagozata a városi díszteremben tartott népgyűlést. A Daragics József elnöklete alatt lezajlott gyűlésen több felszólaló élesen támadta a városvezetést, valamint a Nemzeti Tanács működését. A gyűlésen határozati javaslatot fogadtak el, amelyben követelték, hogy a Nemzeti Tanács tagjainak fele a munkásság köréből kerüljön ki, illetve adjanak át egy elnöki tisztséget. A határozat visszautasítása esetére kilátásba helyezték a polgári pártokkal és a nemzetőrséggel való kapcsolat megszakítását. (SzN, 1918. nov. 16.) November végén a még meg nem szállt területek küldöttei tartottak népgyűlést Kézdivásárhelyen, ahol a következő határozati javaslatot fogadták el: ,,1. A székely nemzet ragaszkodik Magyarország területi épségéhez, a nemzetiségek önkormányzata mellett és fenntartandó államegységhez. 2. Bármely eshetőségre is készen állva már most megállapítja, hogy a székelység jóval a honfoglalás előtt, mint szabad nemzet, itt székelt a Keleti-Kárpátok lábánál, és hazaszerető őseinket mint ilyen fogadta, velük a történelem folyamán testvéri kapcsolatba lépett, azonban sajátos nemzeti egyéniségét, tiszta jogegyenlőségen felépült népuralmi alkotmánytervezetét – úgyszólván végig a ’48-as teljes unióig – híven megőrizte. 3. Ez alapon minden erejéből tiltakozik a magyar egységből való kiszakítás, idegen államtesthez való csatolás gondolata ellen is. 4. Másfél ezer éves léte történelmi jogának birtokában Isten és a nagyvilág ítélőszéke, a békekonferencia előtt ezennel bejelenti igényeit az önrendelkezési jog alkalmazása tárgyában. 5. E tekintetben csatlakozik az Országos Székely Nemzeti Tanácshoz, s felkér minden székelyt, hogy igaz érdekeink megvédelmezésére haladék nélkül egybeseregeljék.” (Mikes Imre: Erdély útja Nagymagyarországtól Nagyromániáig, Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 1996, 152–153.) Háromszék tényleges katonai megszállására 1918. december első felében került sor. Sepsiszentgyörgyön az első román egységek – 120 főnyi katona Dumitru Ţigojan százados vezetése alatt – 1918. december 6-án jelentek meg. Azonnal lefoglalták a katonai raktárakat, elrendelték a fegyverek beszolgáltatását, a nemzetőrség feloszlatását. A Székely Nemzeti Múzeum épületét, amelyben már 1917 márciusától katonai járványkórház működött, a román katonaság hasonló célokra foglalta le. Néhány nappal később a vármegye másik városát, Kézdivásárhelyt is megszállták a Csíkszereda felől érkező román alakulatok. A román hadsereg első alakulatainak megjelenése a vármegye székhelyén elkeserítette a lakosságot. Egyesek fegyvert fogtak a megszálló csapatok ellen. December 17-én egy Mihály István végrehajtó által vezetett csoport és a román katonák között fegyveres összetűzésre került sor. A vérengzést végül dr. Király Aladár főispán személyes közbelépése akadályozta meg. A csoport vezetőjét a rendőrség letartóztatta, majd átadta a román parancsnokságnak. Erre az incidensre hivatkozva a román parancsnokság bevezette a cenzúrát, a 20 órai zárórát, megtiltotta a vendéglőkben az alkohollal való kiszolgálást, és elrendelte, hogy az idegeneknek be kell jelentkezniük a hatóságoknál. (SzN, 1918. dec. 18) MÁR ISTVÁN (folytatjuk) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. július 29.Erdővidéki gyermekek táboroztak AbrudbányánAz Abrudbányai és Verespataki Magyar Egyesület kezdeményezésére július 13–17. között megszervezte a baróti Ferenczy Géza Egyesülettel közösen a nyári szórványtábort. A tábor célja az abrudbányai magyar óvodában tanuló gyermekek nyelvismeretének a gyakorlása. Az intézetben tanuló gyermekek vegyes vagy román családból származók, akiknek felmenőik voltak magyarok, de mivel a magyar oktatás megszűnt, már a szülők sem beszélik rendesen a magyar nyelvet, van aki egyáltalán nem. A magyar nyelven folyó tevékenységek, a népdalok, népjátékok és a közös szabad játékok során az abrudbányai gyermekek magyar nyelvtudásának a gyakorlása, a szabad társalgás és egyben az új kifejezések elsajátítása volt a lényeg. Az egyhetes program kigondolásakor mindvégig szem előtt tartottuk a gyermekek igényeit a játékra és a szabad téren történő tevékenységekre. Az erdővidéki gyermekcsoport pedagógusaikkal együtt hétfőn érkezett meg, ahol az abrudbányai gyermekek fogadták őket. A gyors bemutatkozás után közösen fogyasztották el az ételt, amely után közös játékra került sor. A délutáni ismerkedés közben az abrudbányai gyermekek felvállaltak egy-egy vendéget, akikről gondoskodniuk kellett, megkérdezni, ha szomjas, vagy mit szeretne játszani. A gyermekek közti társalgás eleinte nehezen indult el, de lassan hozzászoktak a mondatalkotáshoz és megtalálták a közös hangot. A második nap népdalokkal és játékokkal kezdődött, régi és új játékokat játszottunk és a nevek megtanulására is időt fordítottunk. Rajzok készítése a családunkról és a házunkról abból a célból, hogy jobban megismerjük egymást. A délutánt a játszótéren töltöttük, a gyermekek hintáztak, csúzdáztak és négylevelű lóherét gyűjtöttek. A szabad tevékenység alatt a gyermekek vegyesen játszottak egymással és felszabadultabban beszélgettek. A vacsora után a szálláson az erdővidéki gyermekek játékaival közösen játszottak. Harmadik napon Verespatakot látogattuk meg. Megnéztük a római tárnákat, köveket gyűjtöttünk és megbeszéltük, miként lehetne belőlük az aranyat kivonni. Ezek után málnászni indultunk a gyerekekkel a Fenyves-tóhoz és az aranyhalakat csodáltuk meg. Délután kukoricát fejtettünk és népdalokat énekeltünk, majd egy gyönyörű népmesét hallgattunk meg, és a gyerekek paripákat készítettek. Vacsora előtt gombászásra is sor került, az egyik anyuka segítségével megismertek néhány gombafajt, amelyek ehetőek, de az abrudbányai hegyek szépségeiben is gyönyörködhettek a gyermekek. A negyedik volt a nagy nap, mikor a gyermekek közös erőfeszítéssel a legfinomabb gulyást készítették el, amelyet az abrudbányai gyermekek szüleivel fogyasztottak el. A gulyás főzése közben sor került városlátogatásra, fagyizásra és célbadobó versenyre is. Délután a szálláson folytatódott a közös játék, majd a búcsúzkodás. Pénteken zárult le a tábor, mikor a olaszteleki és baróti gyermekekből álló csapat hazaindult. E szórványtábor elérte a program végére a célját, a vegyes családban élő vagy román gyermekek sokkal könnyebben beszéltek magyarul, nem féltek a véletlen hibáik miatt. Szoros kapcsolatokat alakítottak ki egymás között, hisz volt olyan, aki azt kívánta, hogy az éjszakát is a vendég gyermekekkel töltse. E hét lefolyása után most már a románul jobban beszélő gyermekek várják az új alkalmat, hogy ismét találkozzanak új barátaikkal és megígérték, hogy a következő alkalomig szorgalmasan gyakorolják a magyar nyelvet annak érdekében, hogy a társalgás könnyedén menjen. Köszönjük Kovászna Megye Tanácsának, és Demeter László megyei tanácsosnak, hogy lehetővé tették e mindannyiunk számára fontos esemény létrejöttét, valamint Dombora Enikő és Márkó Anikó óvónőknek, hogy felvállalták Erdővidék részéről a tábor szervezését és lebonyolítását. Iambor Tasnádi Esztella Abrudbánya Nyugati Jelen (Arad) 2016. szeptember 21.Ne legyenek csalódottak!Összefoghat Erdővidék, Olt mente és Orbaiszék Erdővidéken élő választott képviselői a román törvényhozásnak ismereteink szerint legutoljára a két világháború között voltak, éspedig két ügyvéd, dr. Ferenczy Géza és dr. Fábián László. Az idén decemberben esedékes parlamenti választásokon jelöltette volna magát Pál-Szilágyi Zoltán mérnök is, aki jelenleg a baróti városi tanácsban az RMDSZ-frakció vezetője, ám a nemrég Kézdivásárhelyen megtartott rangsoroló gyűlésen ehhez nem sikerült megfelelő számú voksot szereznie: a Háromszéki képviselőjelöltek közül a negyedik lett volna, de csak 47 szavazatot kapott a 265 érvényesből. A helyet Könczei Csaba Sepsiszentgyörgyi agrármérnök szerezte meg. Váncza Tibor, az RMDSZ erdővidéki szervezetének elnöke szerint emiatt legfeljebb érzelmileg érezhetik magukat csalódottnak az erdővidékiek, hiszen végső soron a parlamenti munka során nem mérvadó az, hogy ki honnan származik. Ám mégis megjegyezte, a jövő feladata lesz az, hogy Háromszék régiói közül Erdővidék, a Felső-Olt mente és Orbaiszék „kitermelje”, kinevelje azt a minőségű embert, aki össze tudja majd fogni ezen vidékeket a hasonló megmérettetéseken (a mostani jelöltek gyakorlatilag mind Sepsiszentgyörgyiek vagy Kézdivásárhelyiek – szerk.). Ugyanakkor kifejtette, a gyűlésen jelenlevő erdővidékiek továbbra is támogatásukról biztosították Márton Árpádot, aki eddig is képviselte Erdővidéket, Baróton irodája is található. – Sokan fintorognak emiatt, de az az igazság, hogy Márton Árpád az egyedüli ember a román parlamentben, aki mellesleg azt is tudja, sok kollégájával ellentétben, hogy ott mi történik. Nagy tapasztalata van, nem csak a képviselőházban, de a szenátusban is, ő egy két lábon járó törvénytár, akire nem csak az erdővidéki, de az egész romániai magyarság alapozhat – részletezte. Még a rangsoroló gyűlés előtt, a Háromszéki RMDSZ által kiadott közleményben Pál-Szilágyi Zoltán úgy fogalmazott, amennyiben bejutna a parlamentbe, elsődleges céljának Erdővidék gazdaságának a „holtpontról” való kimozdítását tekintené. Váncza ezzel kapcsolatban úgy vélekedett, Erdővidék, de más vidékek számára is az lenne most a legfontosabb, hogy az RMDSZ ott legyen a decemberben vélhetően megalakuló új román kormányban, hiszen egy államtitkár például – olyan kérdésekben, mint munkahelyek létrehozása vagy infrastrukturális fejlesztések – ténylegesen sokkal többet tehet egy adott vidékért, mint egy parlamenti képviselő vagy szenátor. Váncza azt is megjegyezte, hogy az erdővidékiek az utóbbi években nem panaszkodhattak a fejlesztésekre, a megyevezetés is megértette, hogy a hátrányos helyzet miatt, melyben leledzett, ennek a vidéknek nagyobb lépésekben kell fejlődnie. Így utak újultak meg, felépülhetett az apácai híd. De ígéretes az elkövetkező időszak is: megvannak már a tervei annak a nagyszabású infrastrukturális beruházásnak, mely szerint Málnástól Baróton át Szászmagyarósig, illetve a Hagymás-tetőtől Vargyason át Barótig korszerű műút épülne, a települések között külön fejlesztésekkel. Ezen beruházás részeként újulna meg Baróton is az Olasztelekről jövő főút a központig, majd onnan tovább a Kossuth utca is Ágostonfalva irányába. Böjte Ferenc Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) lapozás: 1-6
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
